|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 10 találat | lapozás: 1-10 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Pippidi, Andrei 1994. július 26.Mátyás-szobor eltávolításának a terve, a kolozsvári városromboló törekvés indítóoka a sokat vitatott dákoromán "kontinuitáselmélet" - mutatott rá Balogh Edgár. Egyes román történészek /Andrei Pippidi és Pompiliu Teodor/ már kiálltak a múlt mítoszainak elvetése és egy tárgyilagos Erdély-történet mellett. Ferenczi István régész megírta, hogy ami begyűjthető volt, az már a múlt század óta az Erdélyi Múzeum kőtárába került. /Hitvallás a Mátyás-szobor előtt. = Népszabadság, júl. 26./1995. február 8.Catherine Durandin a párizsi Keleti és Nyugati Nyelvek és Civilizációk Intézetének /INALCO - Institut national des langues et civilizations orientales/ történész-tanára Budapesten tartott előadása után elmondta, hogy megtanult romául, 1968 óta járt Romániába. Nincs összefoglaló mű Romániáról Franciaországban. Ennek híján Seton-Watson harmincas években írt könyvét használták, legújabban pedig az amerikai Keith Hitchinsét. Durandin A román nemzet története /L`Histoire de la natione roumaine/ című könyve 1994-ben jelent meg, amely Románia történelmének XIX-XX. századi időszakát vállalja föl. Hamarosan napvilágot lát egy nagyobb könyve a román azonosságkeresésről a Fayard Kiadónál. - Durandin szerint a román történetírásban már mutatkoznak új jelek, az új szemléletűek közé sorolta Alexandru Zubot /Iasi/, Teodor Pompiliut /Kolozsvár/, Papacoste professzort a Iorga Intézetből /Bukarest/ ugyaninnen A. Dutut a Dél-Kelet Európai Intézetből, végül Andrei Pippidit és körét. /Magyar Nemzet, febr. 8./ Catherine Durandin a budapesti Francia Intézetben tartott előadást. A tájékozott professzor asszony tudása is véges: az első világháborús román hódításokat a Kun Béla elleni jogos föllépésként, szükséges rendcsinálásként értelmezte... Ellenben sok felejthetetlen mondata volt: "Minden népnek szüksége van mítoszokra, lelkesítő térségekre, de roppant nagy baj, ha a múltat akarják meghódítani. A román történészek a mítoszteremtés csapdájába estek." "Nem a románságnak, mint nemzetnek a történetét kell megírni, hanem a társadalomét. Amelyben magától értetődően helye van a zsidók, a cigányok, a szászok, a magyar történelmi kisebbség történetének." /Vasárnapi Hírek, febr. 12./1995. április 24.Budapesten, a Kossuth Klubban román és magyar történészek a Romániában közkeletű magyarságképről vitatkoztak, továbbá arról, miként lehet a kölcsönös megismerést elősegíteni. A vitában részt vett Andrei Pippidi történész, a bukaresti Délkelet-Európa Története Kutatóintézet munkatársa, Geo Serban irodalomtörténész, a Secoul XX. című folyóirat szerkesztője, Horváth Andor irodalomtörténész, a kolozsvári Babes-Bolyai Egyetemről, Borsi Kálmán Béla történész, a bukaresti magyar nagykövetség tanácsosa, valamint Miskolczy Ambrus, az ELTE tanszékvezetője. Geo Serban arról beszélt, hogy az oktatásban egyre kisebb teret kap az, hogy a XIX. század román gondolkodói Budán tanultak. Serban elmondta, hogy a román nyelvben a szláv lexikális örökség után a magyarból származó alapszavak száma a legnagyobb. Arról sem beszélnek a mai Romániában, hogy 1770 és 1840 között Moldvába és Munténiába a budai nyomdából áradtak a román nyelvű lexikonok, tankönyvek és egyházi kiadványok. A Familia 15 éven át Budapesten jelent meg. Liviu Rebreanu első írásait magyarul közölte. Serban folyóiratának következő számát a magyar kultúrának szenteli a következő címmel: Budapest - európaiság és modern identitástudat. /Magyar Hírlap, ápr. 24., Új Magyarország, ápr. 24./1995. augusztus 19.Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./1995. augusztus 19.Ötven évnek kellett eltelni, hogy könyvbe lehessen foglalni az 1944 őszén Erdélyben történt vérengzéseket, amikor román szabadcsapatok ártatlan magyarokat gyilkoltak meg, Szárazajtán fejszével lefejeztek embereket. Ezt a munkát /Gál Mária-Gajdos Balogh Attila-Imreh Ferenc: Fehér könyv az 1944 őszi magyarellenes atrocitásokról. RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, Kolozsvár, 1995/ románul kellene kiadni, a történelmi igazság kedvéért, hiszen még Andrei Pippidi is arról ír a Foaia próbaszámában, hogy a románság körében azért olyan eleven a magyar ellenségkép, mert a magyarok már 1848-ban mennyi mindent követtek el a románokkal szemben. /Asztalos Lajos: Fehér könyv: Vérengzések 1944 őszén Erdélyben. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 19-20./1995. október 16.A Romániát ismét fenyegető önkény ellen tiltakozott 119 román ellenzéki értelmiségi, író, művész, politikus, szakszervezeti vezető. Közös felhívásukban a törvénykezés rendőri jellegét ítélték el. Az államtitok védelme, a Büntetőtörvénykönyv módosítására vonatkozó tervezetek az emberi szabadságjogok megsértését tartalmazzák, korlátozzák az információhoz, a szabad utazáshoz, a magánélethez fűződő jogokat, a sajtóbírálatot börtönnel büntetik. "E folyamat rendőri logikája nyilvánvaló, és végső soron a reformfolyamat akadályozását célozza, mivel a jelenlegi rezsim ebben látja a hatalmát fenyegető legfőbb veszélyt." A Polgári Szövetség civil szervezet által kezdeményezett felhívás aláírói között van többek között Corneliu Coposu, a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt elnöke, Emil Constantinescu, a Román Demokratikus Konvenció ellenzéki pártszövetség elnöke, Ana Bladiana írónő, a Polgári Szövetség vezető személyisége, Andrei Pippidi történész, Octavian Paler publicista, Victor Ciorbea szakszervezeti vezető, Constantin Ticu Dumitrescu, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./ A szabad tájékoztatást akadályozó titokvédelmi törvény, a lakossági nyilvántartás megszigorítása és a külföldiek rendőrségi bejelentését kötelezővé tevő intézkedésellen tiltakoztak. /Magyar Hírlap, okt. 16./1997. február 20.Febr. 22-én Kolozsváron tartotta tudományos ülésszakát a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság. A megváltozott helyzetben új műemlékvédelmi stratégiára van szükség, állapította meg az ülésen Csetri Elek akadémikus. Megelégedéssel nyugtázták, hogy az Országos Műemlékvédelmi Bizottság élére a neves történészt, Andrei Pippidit nevezték ki. A társaság eddig is eredményes munkát végzett a műemlékállag számbavétele, megőrzése és népszerűsítése terén. Nem hagyható figyelmen kívül a történelmet meghamisító emléktáblák sokasága sem, amelyekkel Funar polgármester teleaggatta Kolozsvárt. Építkezése és városrendezés a milleneum évében címmel tartott előadást Gaal György, megjegyezve, hogy az 1996-os millecentenárium emlékét még egy árva kopjafa sem őrzi Kolozsváron. Dr. Kovács András egyetemi tanár a műemlékek szakszerűtlen átalakításáról szólt, példaképpen a gyulafehérvári székesegyház belső terének sikertelen átrendezését hozta fel. Az érsekség nagy összegeket költ olyan munkálatokra, amelyek a liturgikus céloknak megfelelnek ugyan, de tönkretesznek egy rendkívül értékes műemléket. Kérésére a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság /KLMT/ az érsekséghez címzett levélben foglalta össze javaslatait. Keresztes Géza a műemlékvédelem városrendészeti kérdéseiről értekezett. Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője a lapjában megjelent műemlékvédelmi írásokra hívta fel a figyelmet. Balogh Ferenc, a KLMT elnöke A műemlékpolitika aktuális kérdései címmel tartott előadást. /Szabadság (Kolozsvár), febr. 25./1997. június 5.Kolozsvárott lefolytatott helyszíni szemléje alapján meghozta a város főterére vonatkozó döntését Művelődési Minisztérium Andrei Pippidi vezetésével kiszállt szakértői bizottsága. Ennek értelmében három hónapon belül le kell zárni az itt végzett régészeti ásatásokat, másutt kap végleges elhelyezést a capitoliumi farkas szobra, továbbá ugyancsak másutt fogják felépíteni az új ortodox katedrálist. A sajtónak tett nyilatkozatában Andrei Pippidi kijelentette, hogy a főteret eredeti állapotában kell helyreállítani. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), jún. 5., 1042. sz./2006. november 14.Traian Basescu államfő december 18-án mutatja be a parlamentben a Tismaneanu-bizottság kommunizmusról szóló jelentésének végkövetkeztetéseit. A bizottság tagjai várhatóan a kommunista rendszer elítélését fogják javasolni az államfőnek. Az év elején több civil szervezet felszólította Traian Basescut, hogy ítélje el a kommunizmust, aki azonban kijelentette, hogy erre csakis egy szakemberek által készített tudományos munka alapján hajlandó. Az államfő azzal érvelt, hogy bár közismertek a rendszer bűnei, de pontosan meg kell nevezni azokat a személyeket, illetve intézményeket, akiket ezekért felelősség terhel. „Bevallom, nem egyértelmű számomra, hogy szükséges-e a kommunizmus teljes időszakának az elítélése” – mondotta Basescu. Április 5-én megalakult a Vladimir Tismaneanu történész, politológus vezette kommunizmust kutató elnöki bizottság, amely a rendszer bűneit és visszaéléseit A bizottságban, többek között, részt vett Sorin Antohi, Mihnea Berindei, Nicolae Corneanu, Monica Lovinescu, Horia Roman Patapievici, Marius Oprea, Andrei Pippidi, Stelian Tanase és Constantin Ticu Dumitrescu is. A magyar történészekből álló kutatócsoportot Salat Levente politológus, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektor-helyettese vezette. /P. A. M.: A kommunizmus elítélését javasolja a Tismaneanu-bizottság? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 14./2015. augusztus 5.Mondd meg, kinek állítanál szobrot, megmondom, ki vagy!Igencsak sokat elárul egy közösség szellemi, lelki, erkölcsi állapotáról, hogy kinek, kiknek állít vagy állítana szobrot. Ha körülnézünk Erdélyben, majd minden városban találunk – még ott is, ahol valójában semmi keresni valójuk nem lenne – egy-egy Mihály vitézt, Avram Iancut, meg egyéb 1848-as román „hőst”, vagy más, enyhén szólva ellentmondásos román történelmi figurát ábrázoló szobrot. Távol álljon tőlem a gondolat, hogy netán valamiféle szemléletváltásra próbáljam rávenni a román történészeket, ennek elsősorban belső meggyőződésből kellene megtörténnie, de az biztos: előbb-utóbb ez is bekövetkezik. Vannak már előfutárai is e változásnak, hogy most csak Lucian Boia – korábban pedig Andrei Pippidi – munkásságára utaljak, könyveik közül egyesek magyar nyelvű fordításban is hozzáférhetők. Úgy tűnik, a román történetírás is egyre közelebb kerül ahhoz, hogy feladja a szovjetnek mondott szemléletet, amely a „mától kezdve minden másként történt” elv alapján működött. Mindezt annak kapcsán írom, hogy a legutóbbi marosvásárhelyi önkormányzati képviselőtestületi ülésen határozat született arról, hogy szobrot állítanak Constantin Romanu Vivunak, a Románia enciklopédiája szerint „hős forradalmárnak”, akinek legfőbb érdeme, hogy a 12. légió parancsnokaként 1848-ban a magyarok ellen harcolt a Marosvásárhely környéki településeken. Mindenestre meglehetősen tiszteli a városvezetés a 48-as román hősöket, hisz Constantin Romanu Vivu mellett, Petru Dobra, Ion Buteanu, Alexandru Papiu Ilarian és természetesen Avram Iancu nevét is utca viseli. Az még nem tisztázott ugyan, hogy hol is állítanák fel a szobrot, de gyaníthatóan nem a város szélén, inkább a központban. Ellentétben a magyar személyiségeket megörökítő szobrokkal, amelyek rendre a főtértől távolabb kaptak helyet. Beleértve a városépítő Bernády Györgyét is, akinek nem jutott hely az általa építtetett Városháza és Kultúrpalota közelében sem. Bezzeg a kormány által kinevezett Emil Dandeanak igen, holott az ő nevéhez – legalábbis a vásárhelyi legendárium szerint – csak a főtéri városi vécé építése fűződik. Szentgyörgyi László Székely Hírmondó (Kézdivásárhely) lapozás: 1-10
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
